2017. augusztus 9., szerda

Minek ide plakát?

Érthető módon komoly aggályokat, sőt, indulatokat keltett a kormány által erőltetett törvény a plakátok politikai használatának korlátozásáról.


A döntés valóban ront az eddig sem komoly esélyeken – de nem elsősorban a (mindenkori) ellenzék, hanem a választó esélyein, hogy képes legyen jól mérlegelni.
A választó esélyei sehol a világon nem biztatóak, de ez nem ok arra, hogy mi itt, Magyarországon ne próbálkozzunk ésszerű, becsületes újításokkal. (Ok a nem cselekvésre inkább az ésszerűség, a becsületesség és az újítási képesség nyomasztó hiánya lehet.)
Érdemes belegondolni: valóban ennyire fontosak a kis, nagy és óriás plakátok? A marketing szakemberei egyhangúan biztosítanánk mindenkit, hogy igen, döntően fontosak. Már azzá neveltük a „tömeget”, hogy nyitott, fogékony legyen a marketing eszközökre! A tapasztalatok (statisztikák stb.) alátámasztják ezt a szomorú tényt. Ezért nem a tényt kell cáfolni, hanem tudatosan változtatni a helyzeten – a helyes irányba.
Ez a helyes irány pedig az, hogy minél több emészthető, értékelhető és adott esetben számon kérhető információt biztosítani a választóknak, nem tülekedve, egymást túlharsogva. Ehhez a plakátok, kicsik meg óriásiak, sehogy sem alkalmasak.
A jó és radikális megoldás ma vitathatatlanul a net: demokratikus, hatékony, gazdaságos.
Egyszerűen intellektuálisan és technikailag forradalmasítani lehetne a választási küzdelmet egy jól kialakított közösségi választási portállal.
Egy ilyen keretében nem csak – gyakorlatilag korlátlan – lehetőséget lehetne biztosítani a jelölteknek a személyes, szakmai és politikai bemutatkozás számára, hanem rákényszeríteni is a jelölteket egy korrekt becsületes megmérettetésben való részvételre. Ennek egyik központi eszköze lenne különböző – egységesen feltett – kérdésekre – adandó válaszok. Demokratikus és ésszerű szabályok szerint lehetne kialakítani egy országos kérdéssort, és külön egy helyi, az adott választó kerületre vonatkozó kérdéssort. A kérdéssorok kialakításában szerepet kaphatnak maguk a jelöltek, de főképpen a választók. Semmi kétség, hogy az ilyen kérdéssorok összeállítása is könnyen válhat rossz akaratok prédájává, de a nyilvánosság komoly esélyt ad a jó szándék felülkerekedésére.
Egy ilyen kampánymechanizmus egy sor további lehetőséget teremt, amelyek enélkül is aktuálisak lennének, csakhogy megrekedve az eddigi gyakorlatban, megvalósításukra alig lehet reményünk a közel jövőben.
Példa egy ilyen lehetőségre: el kellene várni a jelöltektől, hogy tegyék közzé összes publikációjuk listáját. Ide kellene érteni minden cikket, blogbejegyzést, tanulmányt, esszét, dolgozatot stb., amit valaha, de különösen az elmúlt 10 évben írtak. (A VVM jó ideje hirdeti, hogy minden komoly művelt ember évente készítsen magán szorgalomból vagy éppenséggel szakmai igényességből egy komplett szakdolgozatot.)
De valóban, hogy van valakinek bátorsága képviselőnek jelentkezni, ha egy értelmes komoly írást nem tud felmutatni?
Ha egy ilyen kommunikációs rendszer semmiképpen nem szorítaná vissza a jelöltek személyek részvétele, korteskedése, vagy éppenséggel a jelöltek közötti élő vita természetes szükségét, talán éppen ellenkezőleg, nagyobb és alaposabb igényt támasztana erre.
Igen, mindez fontos lenne, hogy lássuk, milyen intellektuális kapacitással, milyen gondolatokkal, milyen válaszokkal jönnek ezek a magukat felvállaló személyek.
Erre viszont a plakátok semmit nem érnek. Mi sem könnyebb, mint nagybetűkkel, ügyesen kiválasztott illusztrációkkal hirdetni: „Csak mi!”, „Csak ők ne!”, esetleg: „Csak a nép!”
„Az igazság mélyen van elrejtve…” Hát még a személyiség igazsága! Mégis, okunk van bízni abban, hogy ha a társadalom alaposabban átvilágítja a jelölteket, sok minden jobbra fordulhat.

* * *

A Változó Világ Mozgalom nem politikai, hanem szellemi mozgalom. Nem kívánunk részt venni sem a politika, sem a hatalom űzésében. De amit a szellem területén megtehetünk, az kihathat még a politikára is, a hatalom gyakorlására is, de az emberek élet- és gondolkodásmódjára.
A forradalmak toporognak a kapuban.
Mi azokat kívánjuk szolgálni.
Csatlakozz munkánkhoz.
A szellem parvisa tágas.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. július 30., vasárnap

Ember és kutya

A kutya az ember barátja, hirdeti a koptatott mondás. Sajnos, nem minden kutya, és nem minden embernek. Nem ritkán kutya gyilkol embert, nem ritkán fordítva. Nem mellékes, hogy mindkét esetben az embert terheli a felelősség. Aki többnyire nem az áldozott.
Ám az sem feltétlenül felemelő érzés, ha egy kutya az ember legjobb – netán egyetlen – barátja.
Legfőbb ideje, hogy mi, ember és kutya „elrendezzük közös dolgainkat”!
Az ember és kutya kapcsolatának egyik legszebb mintája a vakot segítő kutya. A kép fontos eleme az, hogy egy kutyát vakvezetővé csak egy komoly iskolával tehetjük. És éppen ez mutat rá az ember felelősségére: semelyik kutya nem születik „barát”-nak. Azzá kell tenni, komoly, szakszerű neveléssel. És azzal, hogy utána jó gazdája vagyunk.
Egyre több példát lehet látni hasonló szerepre, de ez még nem vált általánossá, pedig ez óriási segítséget jelentene az embereknek is, üdvös lenne a kutyafaj számára is.
A vak embereken túl nagyszerű segítség lenne egy megfelelően képzett kutya
- a mozgássérültek, ágyhoz kötött betegek,
- az autisták,
- az öregek, különösen a magányos öregek,
- más testi vagy lelki hátránytól szenvedők,
- hajléktalanok
számára.
Ha ilyen széles körben jutnak szerephez a kutyák, joggal lehet számítani arra is, hogy hamar kiürülnek a kutyamenhelyek, amely egy szégyenteljes intézmény.
Ezzel párhuzamosan egy különösen bonyolult és felelősségteljes feladat lenne a veszélyes („harci”) kutyafajták szaporodásának megakadályozása.
A megmaradó barátságos és nevelhető kutyafajták pedig egy pár évtized alatt nagyon komoly fejlődésen mehetnek át. Intelligenciájuk igen hamar látványosan megközelíthetné a miénket. Közben menthetetlenül állatok maradnak, de ez a kettősség felmérhetetlen hatással lehet majd az ember öntudatára.
Az emberi és az állati intelligencia közeledése jobban éreztetné az állati és az emberi sors, küldetés – óriási, és közben tovább növekedő – távolságát, ami segítene minket átérezni – és felvállalni – a ránk háruló felelősséget.
Változó Világ Mozgalom



* * *

2017. június 2., péntek

Népi-urbános vendégfogadás

Minden városi családnak járjon egy, két vagy négy hét falusi nyaralás, és minden falusi családnak járjon egy, két vagy négy hetes városi nyaralás.
Ennek az államilag garantált nyaralási lehetőségnek különböző formái és feltételei lehetnek, az érintett család létszámától, anyagi helyzetétől, igényeitől stb. Amikor több gyermekes kis jövedelmű családról van szó, a térítési díjnak valóban jelképesnek kellene lennie. Ugyanakkor a nyaraló családnak legyen lehetősége részt venni a helyi munkákban is, ami nem csak bizonyos kompenzáció lenne, hanem élményszerzés is, tanulás is.
Világos, hogy ez az intézkedés csak úgy lesz megvalósítható, ha az állam kidolgoz egy nagyszabású komplex programot a falusi és a városi vendégfogadás fejlesztésére.
Változó Világ Mozgalom


* * *