2012. december 31., hétfő

Az örömről

A változó világ emberei, tudjátok: a tudás a létezés hatalma, a közösség a létezés erkölcse, az öröm a létezés értelme! Az öröm a létezés csodája. Örömtelivé és széppé teszi életünket, egyben tanít és megerősít. De az öncélú örömszerzés vész. A kisebb tévelygés olyan, mintha édes gyümölcs helyett cukrot kanalaznánk. A nagyobb bűnök pusztulásba taszíthatnak. Ha drogról van szó: magunkat taszítjuk pusztulásba. Ha hatalomról és kapzsi gazdagságról: az egész világot taszítjuk nyomorba, veszélybe.
Az igazi öröm az élet íze, jelzi emberi mivoltunkat, ezért – különösen nagyobb távra – visszatekintve kiolvashatjuk a történelem üzenetét: jó úton haladunk-e.
A Változó Világ Mozgalom ebben az évben (2012-ben) több fontos üzenetet továbbított ezen a csatornán (MTI-Országos sajtószolgálat). Így szólt az ismeretek tiszteletéről és az ő terjesztésük fontosságáról, az olvasás nagyszerűségéről, a tudományról, mint a jövő vezető erejéről, a leszakadók, különösen a cigányság esélyeiről, a humános büntetőjogról, az ünneplés új kultúrájáról, Norvégia inkorrekt különállásáról és az EU bővítéséről, az állam és politika szétválasztásáról, a kiszolgáltatottság tűrhetetlenségéről, a valódi hatalommegosztásról, az adósságról, a nemes célokról és a nemtelen céltalanságokról, a politika becsületéről, az innovációról, az igazságosságról, és most az örömről.
Ezek és még több fontos üzenet immár nem csak egy-egynéhány elme magánügye, hanem mindenki számára elérhető gondolattár része. És közeleg a cselekvés ideje.



2012. december 29., szombat

Az igazságosságról

Sokféle erő tartja egybe a társadalmat, de az igazságosság az egyik legfőbb. Az igazságosság biztosít szilárd alapokat, erős integrációt, erkölcsi karaktert. Az irigység a legendás hét főbűn egyike, de ne gondoljuk azt, hogy a másik, a kapzsiság ártatlan emberi gyarlóság, amelyet meg lehet hagyni a szatíraszerzőknek és a karikaturistáknak. A társadalomnak, így szükségszerűen a politikának, a jognak, a közigazgatásnak céltudatosan és módszeresen kellene dolgozniuk az igazságosság érvényesítéséért. Nagyobb közteherviselést kellene elvárni a gazdagoktól, és nagyobb emberséget kellene tanúsítani a hátrányosabb helyzetűekkel szemben.
Az okkult jövedelemhatárokkal és kulcsokkal kreált személyi jövedelemadóval szemben olyan adórendszert kellene kialakítani, amely az ésszerűségben és az igazságosságban talál legitimációt. A Változó Világ Mozgalom ajánlott ilyen modellt.
Az igazságosság része a büntető gyakorlat is. Egy mai egyenbírság a szerényen élő családot végzetes nyomorba döntheti, egy tehetős embernek felejthető bosszúság. A mai világban semmilyen nehézséget nem jelent az alapbírságot az érintett személy egy napi jövedelmében meghatározni.
Ez két példa arra, hogy milyen egyszerűen lehetne korszakváltó eredményeket elérni egy igazságosabb világ felépítésében, de való igaz, hogy tengernyi sürgős teendőnk van az élet minden területén, a teljes foglalkoztatottság biztosításától kezdve, a szociális biztonság kiépítésén át, a korrupció felszámolásáig.





2012. december 28., péntek

Az innovációról

Semmi új a nap alatt, csak a változó világ! És ez a változó világ most rendkívüli kihívások elé állít minket. Válaszainkkal korszakot váltunk. Nem az a fontos, hogy egy problémára régi vagy új megoldást alkalmazunk. A természet parancsolóan kényszerít minden élőt a lehető legtakarékosabb, legésszerűbb működésre. Bűn erőforrásokat pazarolni innovációra, ha jó a bevált. De még nagyobb bűn nem befektetni az innovációba! A kettő között nincs ellentmondás, és ebben a tudomány, az értelem képes megbízható útmutatást adni. Különösen két dologra kellene figyelni folyamatosan: hasznosítani az emberi elme káprázatos eredményeit, és megzabolázni az önző érdekeket.
A távoli csillagok szépek és fontosak, de a fény és energia még fontosabb forrásai lüktetnek itt a Földön: a termékeny emberi koponyák.
Új kultúra és új politika kell ezek hasznosításához tudományban, művészetben, közéletben, technikában, iparban. Több becsületes eszmei és anyagi támogatást kellene biztosítani erre. Megbocsáthatatlan az állami innovációs támogatások apasztása, amely éppen az elmúlt években végzetes méreteket öltött. Igazi forradalomra van szükség az igazi elme, a koponyák megbecsülésében és támogatásában.
Nem kevésbé fontos egy további forradalom a gazdaság fejlesztési stratégiáinak közérdekű – jövőbarát – irányításában. Tanulságos példa az elektronikus tömegtermékek manipulatívan adagolt fejlesztése, amely a profit érdekében évenkénti vásárlásra készteti emberek millióit.


2012. december 27., csütörtök

A becsületről

A modern politika két alapelve a laza népszuverenitás és a kormány szabad keze.  A választások előtt a pártok szebbnél szebb jelszavakkal versengenek, a hatalom megragadása után viszont, mint szemfényvesztő a cilinderből, így varázsolják elő kisebb-nagyobb meglepetéseiket. Ez jogszerű, de nem becsületes kormányzás. Ez a gyakorlat kiüresíti a népszuverenitást, és a hatalommal való visszaéléshez, bizonyos körülmények között egy veszedelmes államkapitalizmushoz vezet. A társadalom számára több eszköz kínálkozik, amellyel harcolhat ez ellen. Ezek egy részét az előző közleményeink is ismertették, most a szakpolitikai társadalmi szerződésekre szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet.
A Változó Világ Mozgalom javaslatának lényege: speciális társadalmi szerződések sorával bástyázzuk körbe a társadalmat!
Jelenleg négy olyan társadalmi ügy emelkedik ki a problémák tengeréből, amelyben merőben másképpen kellene eljárni, mint eddig. Ezek:
1. A közös teherviselés rendszere,
2. A nyugdíjrendszer,
3. Az állami adósságválság megoldása,
4. A magyarországi társadalmi modell reformja.
Ezekben a témákban igazán reprezentatív nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat kellene folytatni, és csak valóságos és bölcs konszenzus alapján kidolgozott reformokat indítani.
Ennek a történelmi fordulatnak az adna stabil és méltó keretet, ha ezekre a kiemelt témákra egy újszerű jogi-politikai intézményt honosítanánk: a népszavazással szentesített társadalmi szerződés intézményét.









2012. december 23., vasárnap

Az államadósságról

Nemes célok és nemtelen céltalanságok feszülnek a változó világ küzdelmeiben. A Második Világválság kirobbanása óta egyre többen ráeszmélnek az államadóságok tragikus következményeire. A Változó Világ Mozgalom (VVM) már húsz éve hirdeti az államadósság tarthatatlanságát, a teljes felszámolását célzó hosszúmenetelés szükségességét. Ebben nem kíván úttörő szereppel dicsekedni, betöltötte azt a Clinton-adminisztráció, amely elszántan lebontotta a hagyományos amerikai államadósságot. Azóta az újra elképesztő méreteket öltött, ami ma felmérhetetlen veszély az egész világ számára.
Minden állam irdatlan napi bevétellel rendelkezik, így működésének finanszírozása idegen forrásokból ellenkezik a józan ésszel, gyermekeinkért, a következő nemzedékekért viselt felelősséggel.
Az állam külső finanszírozása nem más, mint az állami adókivetési monopólium privatizálása. Amely állam ezt megteszi, az elárulta saját népét, kiszolgáltatva azt a finánctőkének. Ez ellen nem lehet harcolni 3%-os költségvetési deficit, 50%-os eladósodási alkotmányos plafon elfogadásával.
Csak az az állam szolgálhatja népe boldogulását, amely minden évben többlettel zárja a költségvetését, és kölcsönvevő helyett kölcsönadóként jelenik meg a gazdaságban. A VVM egy ilyen költségvetési politika modelljét évekkel ezelőtt kidolgozta.
De az igazán fontos, sorsformáló, hogy a fő célokban szülessen nemzeti konszenzus, és azt egy – nemtelen céltalanságoktól mentes – politika vigye sikerre.




2012. december 20., csütörtök

A valódi hatalommegosztásról

A hatalommegosztás elvét az európai politikai modell nem tagadja, csak kiüresíti. Az a mechanizmus, amely csakis akkor hozza működésbe az államot, ha egy kormányzó, vagyis a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat egyszerre bitorló többség – rendszerint pártok elvtelen alkuja révén – jön létre, nem hatalommegosztás. A reális hatalommegosztás nem rejtély: egy jó példája viszonylag jól működik Amerikában. Sajnos, ott a két szuperpárt rendszere garantálja a valódi demokrácia távoltartását a komoly ügyek intézésétől.
Voltaképpen örülni is lehetne annak, hogy a mostani kormányzó szupertöbbség nem vállalkozott az európai modell igen cifra hazai változatának felváltására a népszuverenitási eszmények egy újabb megerőszakolásával, meghagyva az igazi modellváltás kimunkálását egy valóságos társadalmi konszenzusra.
A társadalmi – és bátran mondhatjuk: a történelmi – igény óriási, de az új eszmék még nem nyertek teret. Mert a törvényhozó és a végrehajtó hatalom (legalább amerikai szintű) megosztása ugyan érthető, és követhető, de a politikai pártok szerepének radikális visszaszorítása, a politika és állam szétválasztása, a független szuverén polgár eszménye már nehezebb intellektuális feladat.
És ez még mindig csak a kezdet: mert a klasszikus hármas megosztással szemben már 6-8 fő hatalmi ágban kellene gondolkoznunk, és még inkább egy újfajta magasabb rendű ellenmozgásban: meg kell álmodni a társadalmi szolidaritás, béke és harmónia új intézményeit.



2012. december 17., hétfő

A kiszolgáltatottságról

A kiszolgáltatottság elleni örök harcban mostanában nem állunk jól. Az erőforrások és az eszközök elosztása soha nem kedvezett a jó oldalnak, de a nehezen megszerzett eredmények is könnyen elveszíthetők a számára, hiszen az ellenfél gátlástalan. Így járhat a társadalom például a demokráciával, jogállamisággal és számos más intézménnyel. A kiszolgáltatottság fenntartásában érdekelt gazdasági, politikai és egyéb erők évezredes rutinnal bánnak a demagógiával, a durva és kifinomult erőszakkal, alantos eszközök végtelen tárával.
Ki védheti meg, ki köteles megvédeni ma a polgárt, a polgárok közösségeit? A hatóság? A rendőrség? A bíróság? A média? A bank?
Megannyi jogos válasz! Megannyi álságos, cinikus válasz! A harcot mégsem lehet feladni. Harcolni kell azért, hogy a hatóság és minden más jó legyen. De, számot vetve a történelem tanulságaival, harcolni érdemes új intézményekért is. Például a meglévő ügyészség mellé fel kellene állítani egy tőle független – „fehér” – ügyészséget, amelynek feladata minden érdekeiben, jogaiban sértett – vagy éppenséggel meggyanúsított – polgár védelme lenne.
A polgár jogainak és érdekeinek védelme nem lehet esetleges, nem lehet jámbor jogvédők feladata, és nem lehet a gazdagok privilégiuma. A jelenlegi ombudsmani intézmény is olyan gomb, amelyhez hiányzik a kiszolgáltatottság ellen küzdő társadalom kabátja.
Igen, fontos tervező és kivitelező feladatok várnak polgárokra és közösségeikre, ombudsmanokra és néptribunokra.



2012. december 15., szombat

Állam és politika szétválasztásáról

Elérkezett az ideje, hogy a vallás mintájára szétválasszunk államot és politikát! A politika erkölcsi közmegítélése lesújtó, ezzel együtt egy ilyen szétválasztás a mai gondolkodás számára első látásra abszurdnak tűnhet. Ahogy az egyházak működését határozottan be lehetett határolni a hit területére, hasonlóképpen kellene behatárolni a pártok működését: bátran és szabadon foglalkozzanak általános, hosszú távú ideológiai, társadalomfilozófiai és társadalompolitikai kérdésekkel, végezzenek feltárást, elemzést és kritikát, de hagyják a közügyek intézését független, szuverén szakemberekre.
A modern társadalmakban a politikai pártok meghatározó szerepet játszanak, amely már teljességgel átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, egy új, nyomasztó etatizmus motorja. Ezért különösen időszerű, sürgető lenne harcolni az állam és a politika szétválasztásáért, ami forradalmi átalakulást hozna a demokrácia fejlődésében.
Ehhez hatalmas ellenállást kellene legyőzni: a fennálló rend megőrzésében érdekelt politikai elitét és még inkább a meghatározó gazdasági érdekekét. Hiszen a szétválasztás végső értelme éppen ez lenne: kiiktatni az önző partikuláris érdekek láthatatlan és ellenőrizhetetlen érvényesítésének leghatékonyabb eszközét. Bár igen meghökkentően hathat az állam és politika szétválasztásának elképzelése, az több vonatkozásban nem is annyira új (lásd közvetlen demokrácia, önigazgatás).
Ésszerű feladat, ezért meg lehet, fontos feladat, ezért meg kell csinálni!



2012. december 12., szerda

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete. Döbbenetes, hogy most az EU-nak odaítélt Nobel-díj sem terelte a norvég inkorrektség szőnyeg alá söprésére a figyelmet. Több mint bizarr: az EU-tól magát távol tartó Oslóba siet egy vállveregetésre az Unió teljes elitje. Igaz, a Nobel-díj bizottság nem felelős a norvég politikáért, és fordítva. Mégis, ha ennyire dicsőséges történelmi missziót tölt be az Unió, Norvégia nem érzi magát indíttatva a belépésre. Mi tartja vissza ettől a természetes lépéstől? Talán az, hogy szupergazdagsága egy aprócska szeletét be kellene dobnia a közösbe?
Rendben, Norvégia csendesen és tapintatosan őrzi szupergazdagságát (közben azért profitálva az EU által biztosított előnyökből). De mit tesznek az EU politikusai? Az EU közvéleménye? Az kétségtelenül szép és nemes dolog, hogy a bővítési illetékesek nyakig el vannak merülve a Nyugat-Balkán, Moldávia, Grúzia stb. felkészítésének és beterelésének sziszifuszi munkáiban.
De fontos lenne – különösen most, a világrend mély átalakulásának drámai és igen válságos időszakában – stratégiában gondolkozni. Az EU, az euró megerősítése élethalál-kérdés a földrészek élesedő versenyében. És az EU nem alkalmi klub, hanem történelmi, gazdasági, politikai és kulturális egység. Senkit nem szabad kizárni, és senki nem zárhatja ki magát ebből az egységből. Norvégiát és Svájcot minél előbb látni kellene az Unióban, az euró zónában.
Európa szelleme várja!



2012. december 10., hétfő

Az ünneplésről

Az ember ünnepére a hatalom szeret rátelepülni, most a pénz tör vezető szerepre. Teljes joggal szokták ostorozni ilyentájt az advent, a karácsonyi készülődés örült kommercializálását, amely nem csak irracionális költekezésre hajtja a társadalmat, hanem kiüresíti magukat az ünnepeket. Hasonló helyzet alakul szinte minden nagyobb hagyományos és új keletű ünnep körül. Lehet-e megmenteni az ünnep igazi, fontos kultúráját?
Lehet! Ehhez több fronton kell harcot vállalni. Az egyik irány az ünnepek minél nagyobb részének visszaadása a magánszférának. Jó példa erre az Advent. Érdemes elgondolkozni: lehet-e egy ember számára szebb – mondhatjuk: szentebb – ünnep, mint a saját gyermekének a várása? Van-e ennek társadalmilag támogatott hagyománya, koreográfiája? Ehhez akár a keresztény rituálékból is kölcsönözni lehetne. Egy másik példa: miért kell a társadalomnak egyszerre ünnepelni a családot? Ehelyett minden családnak a szülők esküvőjének napját kellene ünnepelnie, ez lehetne a család legfontosabb „nemzeti” ünnepe. És általában is, minden egyes embernek, minden egyes családnak önállóan, szuverén módon kellene összeállítania saját ünnepi naptárát. Ezt még a munkáltatónak is tiszteletben kellene tartania.
Nem kisebb feladat lenne az igazi közösségi ünnepeket megszabadítani a politikai és ideológiai ballaszttól, minden manipulációtól. Erre is akad beszédes példa: méltatlan megoldás a mostani Európa-nap. A Változó Világ Mozgalom jó ideje jobbat javasol!



2012. december 6., csütörtök

A humános büntetőjogért

A büntetés szükségszerűség, de csak a humánus büntetéspolitika lehet jó! A büntetés szívós hagyomány, ezért jobban megfelel a barbárabb múltnak, mint a jövőnek. Ma már a halálbüntetést a legtöbb ország elveti (ahogy a megcsonkítást, a kínzást is), de sokan követelik a büntetések szigorítását, egyesek még a halálbüntetés visszaállítását is. Ezzel szemben indokolt lenne eltörölni az életfogytiglani börtönbüntetést is.
A börtönbüntetéseknek felső határt kellene szabni. De a jognak még így is biztosítania kell mindenkinek az esélyt, hogy még életében visszanyeri szabadságát. Vissza kell szorítani a börtönbüntetés alkalmazását. Hosszabb időre csak a visszaeső erőszakos bűnözőket kellene ítélni.
A legnagyobb változást a börtön átnevelő hatásában kellene elérni. Gondoskodni kellene megfelelő nevelő programról minden olyan bűncselekmény és szabálysértés esetében is, amely nem járna börtönbüntetéssel.
Ezzel egy időben radikálisan kellene megnövelni a büntetett előélet, és általában a „szociális profil” jelentőségét. Nem helyes éppen az emberi jellem formálódásának legfontosabb időszakában büntetlenséget, büntetőjogi vákuumot meghagyni. Már a 4-5 éves gyereket hatásosan és ünnepélyesen be kell avatni a felelősségviselésbe, a büntethetőségbe. Innentől a felnőtté válásig speciális családi és gyámhatósági büntetőjogot kellene alkalmazni. A büntetőjognak kiemelkedően erkölcsösnek és etikusnak kell lennie.
A büntetés semmi, az átnevelés minden.



2012. december 3., hétfő

A tudomány a vezető erő

A tudomány szerepe mindig fontos volt, de a jövőben vezető erővé kell válnia! Ezt már Platón is követelte, nem sok sikerrel. Mások: világi hatalom, egyház, politika, tőke büszkélkednek felváltva ebben a státuszban. A történelem különböző korszakokban különbözőképpen legitimálja a szereposztást. Korszakváltó világunk számára nem lehet kétséges, hogy a jövőben csakis a tudás, az azt intézményesítő tudomány vezető szerepe biztosíthatja az emberi civilizáció túlélését és békés harmonikus fejlődését.
A tudomány eddig a mindenkori vezető erő: világi hatalom, egyház, politika, tőke szolgálóleánya maradt. Most reális, objektív lehetőségek vannak lépésenként kiszakadni ebből a helyzetből.
Teendője magának a tudományos világnak is van, amely még mindig túl sok kompromisszumot köt mindenkivel a tudós kaszt, jelesül az akadémikusi arisztokrácia kényelme érdekében.
Teendője van a társadalom érdekét felvállaló minden más közszereplőnek, kezdve az állami hatalommal.
Ebben a közös munkában a következő stratégiai irányok kiemelendők: a tudományos intézetek alapításának teljes társadalmasítása, szabaddá tétele, tudományos intézeti forma kikötése egy sor gazdasági és egyéb tevékenység esetén, demokratikus és egészséges állapotok honosítása a tudomány világában, képviseleti és ellenőrzési jogok biztosítása a tudomány számára minden közhatalmi és minden egyéb fontos társadalmi intézmény vonatkozásában.
Legyen több fény! Legyen több tudomány, és kevesebb politika!