A büntetés szükségszerűség, de csak a
humánus büntetéspolitika lehet jó! A büntetés szívós hagyomány, ezért jobban
megfelel a barbárabb múltnak, mint a jövőnek. Ma már a halálbüntetést a legtöbb
ország elveti (ahogy a megcsonkítást, a kínzást is), de sokan követelik a
büntetések szigorítását, egyesek még a halálbüntetés visszaállítását is. Ezzel
szemben indokolt lenne eltörölni az életfogytiglani börtönbüntetést is.
A börtönbüntetéseknek
felső határt kellene szabni. De a jognak még így is biztosítania kell mindenkinek
az esélyt, hogy még életében visszanyeri szabadságát. Vissza kell szorítani a
börtönbüntetés alkalmazását. Hosszabb időre csak a visszaeső erőszakos
bűnözőket kellene ítélni.
A legnagyobb változást a börtön
átnevelő hatásában kellene elérni. Gondoskodni kellene megfelelő nevelő
programról minden olyan bűncselekmény és szabálysértés esetében is, amely nem
járna börtönbüntetéssel.
Ezzel egy időben
radikálisan kellene megnövelni a büntetett előélet, és általában a „szociális
profil” jelentőségét. Nem helyes éppen az emberi jellem formálódásának
legfontosabb időszakában büntetlenséget, büntetőjogi vákuumot meghagyni. Már a
4-5 éves gyereket hatásosan és ünnepélyesen be kell avatni a
felelősségviselésbe, a büntethetőségbe. Innentől a felnőtté válásig speciális családi
és gyámhatósági büntetőjogot kellene alkalmazni. A büntetőjognak kiemelkedően
erkölcsösnek és etikusnak kell lennie.
A büntetés semmi, az
átnevelés minden.
