A
Változó Világ Mozgalom fontosnak tartja, hogy minél gyakrabban emlékeztessen a
hatalom megosztásának új kihívásaira, és azokra az elvekre, koncepciókra, megoldásokra,
amelyeket a VVM javasol ebben a témában.
Az egyik alapvető tézisünk, hogy a demokrácia európai modellje hamissá
teszi a hatalom klasszikus megosztását, ezzel a hatalom olyan mérvű
koncentrációjához vezet, amely mellett a demokrácia is hamissá válik. Ennek a
tragikus európai modellnek a lényege az, hogy a parlamenti többség, és ezen
keresztül a teljes törvényhozó és végrehajtó hatalom egy vagy több párt birtokába
kerül.
Erre a drámai torzulásra megoldás lenne egy új modell, amelyben nagyban hasonlít
az amerikaira (a végrehajtó hatalom fejének közvetlen választása), de amelynek
egy másik meghatározó eleme lenne az állam és a politika határozott
szétválasztása, olyan szétválasztás, amely hasonló az állam és egyház –
elvárható – szétválasztásához.
Sajnos, reálisan nézve, ma Magyarországon nincsenek meg a feltételek a
társadalmi-politikai modell korrekciójához. Annál fontosabb a VVM egy másik
víziójának ismertetése, megvalósításának ösztönzése. Ez pedig az a felismerés,
hogy a klasszikus hatalommegosztással szemben fontos lenne további független hatalmi
ágak kialakítása. Ilyen lenne első helyen az Akadémia védőernyője alatt
szervezett tudomány, de igen fontos szerepe lenne a civil világnak.
Az elmúlt időszakban hangos lett az ország a Norvég Alap körüli
botrányoktól. Itt mind a két félnek a másikkal szembeni kritikájában vannak
részigazságok, de ami lényeges: a civil szféra méltatlanul kevés támogatást
kap, és a neki szánt kevés támogatás is csupán a pénzosztó kegyeit kereső, vagy
azokat éppenséggel elnyert szervezetekhez jut.
Van-e, lehet-e ennek ellenszere? Avagy talán bele kell nyugodni abba, hogy
azt rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt? A kormány ezt a nótát szereti, a
Norvég Alap meg azt…
Az önszerveződés sem csodaszer, mert minden csoportban jelentkeznek belső
problémák, ellentétek stb. De mégis ez lenne az adekvát magatartás, ettől lenne
a civil szféra civil szféra, és nem a közigazgatás vagy a szolgáltatóipar egy
sajátos területe.
Az önszerveződés nem csodaszer, de főleg nem egy könnyű feladat. A pénzszűkösség
további csapás. De mégis ez az egyetlen út, amelyen érdemes haladni. És ha a
szolidaritás is érvényre jutna ebben a mozgásban, a civil világ maholnap
valóban a hatalom egy független ágává nőheti ki magát.