Ha tűz üt ki a házban,
senki nem a folyosón kifüggesztett házirend-szabályzatra figyel. Ha kitör egy
súlyos járvány, nem elegendő a gyógyító munka, komoly, akár drasztikus
rendészeti szabályok lépnek életbe. Most, 2015-ben, 10 évvel a témában
közzétett állásfoglalásunk után az európai közvélemény megdöbbenéssel, már-már
pánikkal fogadja az erősödő menekült áradatot. A helyzet baljós próbára teszi
az európai integrációt, amely könnyen alulmaradhat a helyi nacionalistákkal, a
különféle faj- és vallásvédőkkel, a demagóg rendpártiakkal szemben.
Mi lenne a megoldás mire?
1. Nincs jó megoldás, ha nem tudjuk, mit
tartunk jónak.
Ha baj van, az ésszerű
és humánus cselekvéssel nem szabad késlekedni. De ezzel nem késlekedve, a
rendkívüli helyzetre lázasan kell keresni a legjobb megoldást. Ebben viszont az
alaphelyzetre vonatkozó alapvető elveink vezéreljenek.
Sajnos a migráció alaphelyzetére vonatkozó alapvető elvekben nincs kellő
világosság, még kevésbé kellő egyetértés. Minden sürgős napi feladatunk mellett
kötelességünk ezzel is foglalkozni.
A Változó Világ Mozgalom még határozottabban vallja, hogy a migrációhoz való
jog alapvető emberi jog, ugyanakkor azt – normális körülmények között – csak
törvényes keretek között szabad gyakorolni. Ez a követelmény is alapvető emberi
jog. Hiszen, ha egy hajón mindenki a hajó egyik oldalára tódul, a hajó könnyen
felborulhat, és mindenki odavész.
E két alapvető jog ésszerű egyensúlyát könnyű megteremteni. Minden
országnak biztosítani kell szuverén jogot, hogy maga határozza meg a következő
évben befogadható migránsok kvótáját, amelyre a világ helyzetétől függően a
világszervezet (ENSZ) egy minimumot állapít meg. Közben bárki, aki ideiglenesen
vagy tartósan más országban szeretné folytatni életét, benyújtja kérelmét az
ENSZ szakosított szervezetéhez, amely minden körülményt mérlegelve, kiosztja a
kiosztható „zöldkártyákat”.
Összefoglalva: viszonylag egyszerűen kialakítható egy ésszerű és hosszú
távon is működőképes megoldás a migrációra, amihez elengedhetetlen a következők
elismerése:
- minden ember számára a migráció alapvető emberi jog;
- a befogadó közösségek számára a migráció törvényi szabályozása azonos
súlyú emberi jog
- a Föld egyetlen területe nem az ott élők örök és kizárólagos birtoka;
- minden állam egy terület közigazgatásának a kerete, vagyis minden állam
„területállam”, a „nemzetállam” és „vallásállam” immár történelmi anachronizmus;
- a migráció megoldása planetáris ügy.
(Itt érdemes megjegyezni, hogy bizonyára egy identitási attribútumot meg
kell hagyni az állam számára, és ez az állam hivatalos nyelve.)
2. Helyzet van, de rendkívüli-e?
Jelenleg nehéz
megállapítani az Európát érő menekülthullám nagyságát. Semmi kétség, hogy ez ma
már olyan jelenség, amelyhez az európai közvélemény nincs hozzászokva. Ez
elsősorban a média felelőssége, de azt is kellene felfogni, hogy eddig Európa
körbe volt véve – és nem mellesleg belsőleg is teleszabdalva – áthatolhatatlan
határokkal. Így az elmúlt évtizedekben, de akár évszázadokban a tömeges
migráció szinte ismeretlen volt.
Közben a világon milliók menekültek és vándoroltak, a legtragikusabb
körülmények között. Beszédes számok: csak a 23 milliós Szíriában – a kívülről
szított polgárháború előtt – több menekült élt, mint az egész 508 milliós
Európai Unióban.
Vagy pedig jelenleg Törökország menekült táboraiban 1,2 millió szír
menekült nyomorog, míg közben Magyarország apokaliptikus képet fest 1-2
százezer menekült átvonulása miatt Nyugat-Európában.
Megbízhatatlan statisztikák, hisztéria, fogalomzavar, tisztázatlan célok,
érdekek és szándékok, a humanizmus és a szolidaritás teljes hiánya – ez
jellemzi a mai európai politikát, ezen belül jelesül a magyart.
Minden jel szerint a helyzet nem rendkívüli, csak szokatlan és zavaros.
Vagyis a helyzet kiváló arra, hogy az uralkodó vagy uralkodni vágyó csoportok
előkészítsék a maguk hosszú kések éjszakáját. És kiváló arra is, hogy
nyerészkedő vagy nyerészkedni vágyó hálózatok elszippantsák a menekültek és a
célra megnyíló uniós alapok euró-milliárdjait.
3. A politika felelőssége
A helyzet nem
rendkívüli, de rendkívül veszélyes, mert a hisztériakeltés megtette a magáét,
és most már a politikai és a társadalmi feszültségek az európai integráció
végső rombolásával, az igazi európai értékek történelmi kudarcával fenyegetnek.
Ahogy megszokhattuk,
brüsszeli hivatalnokok hada lázasan keres megoldásokat, és hosszú alkudozások
után a nagy tagországok, elsősorban a legjobban érintett Németország és
Franciaország nyomásával és némi áldozatával, kialakul valamiféle gyakorlati
megoldás.
Ez bizonyára nem lesz a legjobb, sőt, a szó igazi értelmében nem is
megoldás lesz, hanem a mai szóhasználattal élve: a helyzet „kezelése”.
Mivel valóban egy több évre szóló folyamatra kell számítani, jogos is lenne
inkább hosszú távú „reszponzív” kezelésben gondolkozni, mint egy egyszeri
radikális megoldást vizionálni.
A Változó Világ Mozgalom úgy tartja, hogy a helyzet ésszerű és humánus
„kezelésé”-nek két kulcseleme van. Az egyik egy kvótarendszer és elosztási
mechanizmus kialakítása, a másik pedig egy minden menekülttel kötendő egyéni
„polgári szerződés” az érintett jogairól és kötelességeiről. Ennek rögzítenie
kell azt a kezdeti anyagi támogatást is, amelyet az Unió biztosít a menekült
számára, ahogy a kellő garanciákat is ennek visszafizetésére. Ennek a
szerződésnek értelemszerűen illeszkednie kell a menekült deklarált terveihez
(ideiglenes menedék, határidős tartózkodás, végleges letelepedés), illetve
családi és szociális helyzetéhez.
* * *
A sürgető napi feladatok
mellett kötelességünk azzal is foglalkozni, hogy milyen mélyebb összefüggések
állnak a világméretű és tragikus migráció hátterében, amelyből most Európa oly
kis ízelítőt kapott.
Senki számára nem lehet meglepő reveláció, hogy a háttérben a háborúk és a
sokfelé uralkodó embertelen körülmények állnak. Fontos lenne az önvizsgálat!
Mennyi ebben Európa önnön felelőssége? Mennyi az Amerikával közös
felelősségünk?
És főleg: mivel tudnánk a múlt bűneit jóvátenni?
Hatalmas, történelmi feladatok előtt állunk.
Változó Világ Mozgalom