Közös vagy nemzeti valuta? Is-is!

Sokan sokszor – szinte folyamatosan – spekulálnak az euró sorsával. Ebben a londoni City felkent szakértői és „szakírói” járnak az élen leplezetlen kormányzati cinkossággal, ami különösen cinikus hozzáállás akkor, amikor nevezett City az euró kezeléséből biztosítja pénzügyi iparának legzsírosabb szeletét.

Nem kisebb izgalmakat – és spekulációkat – kelt az euró lokális sorsa, az utóbbi években elsősorban Görögországgal kapcsolatban. Ádáz „szakmai” viták folynak: lehetséges-e, érdemes-e Görögország számára a kilépés az euró zónából, mit jelentene, mire lenne megoldás a régi görög drachma vagy ehhez hasonló „állami fizetési kötelezvény” bevezetése? Közben a görög válságban megmutatkozó tragikus típus-problémát ezúttal is sikerült a politika legvisszataszítóbb eszközeivel elkenni.

Ezzel viszont sem lokálisan, sem globálisan nincs megoldva semmi, és ez igen hamar nyilvánvaló lesz.

A Változó Világ Mozgalom (VVM) által a napokban javasolt Szabadság Paktumon túl egy további változás könnyíthetné meg a rendszerproblémák megoldását. Eszerint a közös valuta vívmányát fontos lenne megőrizni, mi több, azt érdemes lenne továbbvinni, egészen egy egységes világvaluta megteremtéséhez – de azzal a lényeges feltétel, hogy ez a közös valuta tőkevaluta, a tőke valutája. Ezzel szemben viszont létezniük kellenének a nemzeti munkavalutáknak.

Itt az elnevezéseknek fontos érdemi szerepük van. A tőkevaluta, amelyre értelemszerűen alkalmazni kellene „a tőke szabad mozgása” elvét, csak arra szolgálhatna, hogy fejlessze-bővítse a gazdaságot, és erőteljesen korlátozni kellene annak kamatozó képességét. Egy becsületes tőke legyen kockázati tőke, és ne hizlalja magát átláthatatlan elvek alapján manipulált kamatokkal.

Ezzel szemben a nemzeti munkavalutákhoz munka révén lehetne jutni, és csak fogyasztásra lehetne használni. Ilyen valutarendszerben az államok akkor is kapnak lehetőséget ésszerűen befolyásolni versenyképességüket, ha a nemzeti valuták váltási árfolyamát elsősorban a világpiac szabályozná.

A VVM biztos abban, hogy ez a javaslat a Szabadság Paktum kezdeményezéssel együtt egy új gazdaságilag és szociálisan fenntartható pályát nyit a világ számára

Változó Világ Mozgalom

* * *

Szabadság-paktum

Ma az államok nagy része olyan hatalmas adóssághegyet görget maga előtt, amelynek a felszámolása szinte reménytelen. Éppen ezért ezt a helyzetet joggal nevezhetjük adósságcsapdának is. Csakhogy ez nem egy egyszerű üzleti csapda, hanem egy egész társadalom kárhoztatása pénzügyi rabszolgaságra.

Ebből a tragikus helyzetből a világ vagy egy hatalmas társadalmi kataklizmával, azaz egy régi típusú forradalommal, vagy egy merőben új forradalommal képes kitörni.

Ez az új típusú forradalom a ráció, az ésszerűség diadala lenne, amelynek természetes alkotó része az igazságosság, a szolidaritás, a felelősségtudat is.

Ezt úgy kell valósággá emelni, hogy az emberiség legjobb erői minden további késedelem nélkül kidolgozzák az adósságcsapda hatékony és végleges megoldásának részleteit, és belevágnak a program végrehajtásában.

Ezt szolgálná A Szabad Népek Szuverenitás Paktuma, amelynek részes állama első lépésben azt vállalják, hogy megfelelő reformokkal életüket, működésüket mindennemű hitel nélkül fenntarthatóvá, költségvetésüket szufficitessé (többlettel zárulóvá) teszik. Ezzel szinte egy időben a csatlakozó állam adósságát egy közösen működtetett Világ Szabadság Alap (VSZA) veszi át, és kezeli a különféle adósságok teljes lerendezéséig. Ehhez a VSZA-t a Paktum több eszközzel ruházná fel. Így mindenek előtt minden részes államnak kötelessége lenne a költségvetési többletének egy meghatározott részével törlesztenie saját tartozását. Másrészt a VSZA-t illetnék különféle a pénzügyi szervezeteket és szolgáltatásokat terhelő egységes adók, amelyek egységesen lennének érvényesek az összes részes állam területén. Ezen közben a olyan mechanizmusokat is kellene kialakítani, amelyek részén a VSZA által kezelt egyes állami adósság(maradványok) növekedése (amely megjeleníti  a VSZA kamatterheit) igazságosan kicsi, mindenképpen a pénzpiacon elérhető legkedvezőbb feltételeknél is jobb.

Hasonlóképpen kellene kezelni az egyes adósság(maradványok) nominális csökkentését is (aminek fedezete alapvetően a VMA-t illető adóbevételek). Ilyen szempontból egy pártatlan grémiumnak kellene elemeznie az egyes adósságok történetét. Magától értetődő, hogy másképpen kellene elbírálni egy adósságot, ha mögötte a szociális nyomor kényszere, vagy éppen fegyverkezési hajsza, presztízsberuházások, indokolatlan luxusfogyasztás stb. áll. Ugyancsak figyelembe kellene venni, hogy az adósság milyen arányban szolgálta közben a hitelezők érdekeit, vagyis megtestesítette az érintett nép kizsákmányolását.

Kétségtelenül fontos lenne, hogy mindennemű adósság-elengedés arányban legyen a kedvezményezett erőfeszítéseivel, a Paktumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésével.

Könnyen lehetséges, hogy akár 20-50 évre is szükség lenne, mire a VSZA felszámolná a szuverén adósságok hegyeit. Ennek viszont már semmi különösebb jelentősége nem lenne, ha egy ilyen forradalmi megoldással a népek fejlődése szabaddá és zavartalanná válna.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Éljen Július 14!

Éljen Július 14!

Éljen a Forradalom!

Éljen a Nép!

Éljen a Haza!

Éljen a köztársaság!

Éljen az európai népek federációja!

Éljenek a népek federációi a világ minden részén!

Éljen a federációk világegysége!

Éljen a szabadság, az egyenlőség és a testvériség!

Éljen az igazságosság, felelősség és szolidaritás!

Éljen a tudás és az Emberhit!

Éljen a béke, a szeretet és az öröm!

Éljen a Változó Világ Mozgalma!

Éljen a Föld, az emberiség bölcsője és paradicsoma!

* * *

Olimpia – Mit adhatna Magyarország?

Magyarország joggal lehet büszke arra, amit sportban felmutatott az olimpiai mozgalom feltámadása óta, és különösen arra, amit tett az olimpiai mozgalom feltámadásáért és megerősödéséért. Magyarország szép és vendégszerető ország

Ilyen előfeltételek mellett akár komolyan is mérlegelhető valamilyen kezdeményezést annak érdekében, hogy Magyarország immár ne csak résztvevő, vendég legyen, hanem vendéglátó is egy közeli olimpiának.

Sajnos, ahogy legtöbbször az újkori történelmünkben a kormányzó elit minden értelmes társadalmi párbeszéd nélkül keresztülvitte akaratát, abból a nyilvánvaló számításból, hogy akár megkapjuk az olimpia rendezési jogát, akár nem, maga a puszta szándék belföldön és külföldön komoly babérokat biztosít a mostani döntéshozóknak.

Ha a döntéshozók képesek lettek volna meghallani a racionális érveket és az építő javaslatokat, amilyeneket a VVM is rendszeresen kínál, szerencsésen előkészíthettünk volna egy valóban fordulatot jelentő, és bizonyára nyertes közös pályázatot valamelyik szomszédunkkal.

A 80-as években hatalmas lelkesedést és kormányzati tehetetlenséget, a végén balsikert eredményezett a közös magyar-osztrák EXPO terve. Szerencsés kárpótlás lenne most egy közös olimpia. Megfontolandó alternatíva lehet még egy magyar-szlovák vagy éppenséggel egy hármas vállalkozás.

Mindenesetre azt lehetne és kellene érvként figyelembe venni, hogy az olimpia ilyen közös megrendezése sikerre esélyes kísérlet lehet a kitérésre a gigaolimpiák kényszerpályájáról. Már csak ezzel is Magyarország elévülhetetlen érdemeket szerezhetne magának.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Közérdek, közerkölcs, közegészség

Sajtóhírek szerint a kormányzat tervezi a közérdekű adatok igénylésének jelentős korlátozását.

Ez különösen felháborító, mert egy olyan országban történik, amely évről-évre egyre nagyobb demokrácia-hiánytól szenved.

A társadalom felháborodása viszont nem lenne hiteles és főleg eredményes, ha nem ismernénk el, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés egy új, mind a mai napig felemás módon érvényesülő politikai vívmány, és egyben gyakorlat. Az adatigénylés valóságos munkafeladat a közigazgatás, illetve minden érintett egyéb szerv és szervezet számára, amely komoly szakmai és anyagi kapacitást igényel. Közös érdek, hogy ez a munka is társadalmilag hatékony módon folyjon.

Jogos tehát elismerni az adatigénylés, illetve általában is a közérdekű átláthatóság fejlesztésének szükségességét, sőt ezt támogatni, elősegíteni kell. Ennek keretében kritikusan kell hozzáállni mind a kormányzat, mind a politikai ellenzék hangzatos, de gyakran egyoldalú, taktikai előnyszerzést szolgáló érveihez.

A harcot azzal kellene kezdeni, hogy a közügyek intézésének rendszerébe kell törvényi módon jóval több átláthatóságot beépíteni, mert jelentősen csak ezzel lehetne csökkenteni „az apparátus megterhelést”.

A következő lépésben pedig új hatékony szervezeti formák kialakítását kellene elősegíteni, mind a közügyi oldalon, mind a civil oldalon. Például az adatigénylés nagy részét érdemes lehet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal keretébe terelni, azzal a megfontolással, hogy a puszta adatigénylés is jelzés, hogy egy bizonyos területen lehetnek ellenőrzésre érdemes állapotok.

Másrész a civil szférának is felnőtt, vagyis felelős és racionális  módon kellene reagálnia a kormányzati mindenkori próbálkozásaira a demokrácia csorbítására. Reális lehetőségek adottak az összefogásra, és ezeket nagyszerű lenne kiaknázni. Sajnos a mai civil világban minden komoly erőcentrumhoz lojális elitszervezetek működnek, rendszerint igen kényelmesen és helyzetükre féltékenyen, és ez az aktuális témakörben is megfigyelhető.

Ez viszont nem ok a meghátrálásra és a visszahúzódásra.

Civilizációnk nagy bajban van, de bíznunk kell, hogy vannak még egészséges erők, és azokat a napról-napra jelentkező feladatok összehozzák.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A három engedmény törvénye

Hosszabb ideje a világ nagy részén, ezen belül sajnos Magyarországon nem hogy humanizálódna, inkább egyre szigorúbb, helyenként és időnként embertelen a büntetőjog.

Ez nem jó, és nem vezet jóra.

Egy könnyen megléphető és különösen fontos változás lenne, ha alapszabályként – egy-egy adott típusnál – az első három szabálysértést a hatóság nem szankcionálná az előírt módon, hanem először csupán figyelmeztetné, második alkalommal egy megfelelő tanfolyam elvégzésére és közhasznú munkára, harmadik alkalommal egy megfelelő önismereti csoportfoglalkozásra és több közhasznú munkára kötelezné az elkövetőt.

Indokolt lenne a speciális feltételek megfelelő rendszere. Például ez a kedvezmény akkor lenne adható, ha a szabálysértés nem járt személyi sérüléssel, ha az esetleg okozott kárt az elkövető megtérítette, és főképpen ha az elkövető a szabálysértést elismerte és megbánást tanúsított.

Változó Világ Mozgalom

* * *