2015. július 19., vasárnap

Szabadság-paktum

Ma az államok nagy része olyan hatalmas adóssághegyet görget maga előtt, amelynek a felszámolása szinte reménytelen. Éppen ezért ezt a helyzetet joggal nevezhetjük adósságcsapdának is. Csakhogy ez nem egy egyszerű üzleti csapda, hanem egy egész társadalom kárhoztatása pénzügyi rabszolgaságra.
Ebből a tragikus helyzetből a világ vagy egy hatalmas társadalmi kataklizmával, azaz egy régi típusú forradalommal, vagy egy merőben új forradalommal képes kitörni.
Ez az új típusú forradalom a ráció, az ésszerűség diadala lenne, amelynek természetes alkotó része az igazságosság, a szolidaritás, a felelősségtudat is.
Ezt úgy kell valósággá emelni, hogy az emberiség legjobb erői minden további késedelem nélkül kidolgozzák az adósságcsapda hatékony és végleges megoldásának részleteit, és belevágnak a program végrehajtásában.
Ezt szolgálná A Szabad Népek Szuverenitás Paktuma, amelynek részes állama első lépésben azt vállalják, hogy megfelelő reformokkal életüket, működésüket mindennemű hitel nélkül fenntarthatóvá, költségvetésüket szufficitessé (többlettel zárulóvá) teszik. Ezzel szinte egy időben a csatlakozó állam adósságát egy közösen működtetett Világ Szabadság Alap (VSZA) veszi át, és kezeli a különféle adósságok teljes lerendezéséig. Ehhez a VSZA-t a Paktum több eszközzel ruházná fel. Így mindenek előtt minden részes államnak kötelessége lenne a költségvetési többletének egy meghatározott részével törlesztenie saját tartozását. Másrészt a VSZA-t illetnék különféle a pénzügyi szervezeteket és szolgáltatásokat terhelő egységes adók, amelyek egységesen lennének érvényesek az összes részes állam területén. Ezen közben a olyan mechanizmusokat is kellene kialakítani, amelyek részén a VSZA által kezelt egyes állami adósság(maradványok) növekedése (amely megjeleníti  a VSZA kamatterheit) igazságosan kicsi, mindenképpen a pénzpiacon elérhető legkedvezőbb feltételeknél is jobb.
Hasonlóképpen kellene kezelni az egyes adósság(maradványok) nominális csökkentését is (aminek fedezete alapvetően a VMA-t illető adóbevételek). Ilyen szempontból egy pártatlan grémiumnak kellene elemeznie az egyes adósságok történetét. Magától értetődő, hogy másképpen kellene elbírálni egy adósságot, ha mögötte a szociális nyomor kényszere, vagy éppen fegyverkezési hajsza, presztízsberuházások, indokolatlan luxusfogyasztás stb. áll. Ugyancsak figyelembe kellene venni, hogy az adósság milyen arányban szolgálta közben a hitelezők érdekeit, vagyis megtestesítette az érintett nép kizsákmányolását.
Kétségtelenül fontos lenne, hogy mindennemű adósság-elengedés arányban legyen a kedvezményezett erőfeszítéseivel, a Paktumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésével.
Könnyen lehetséges, hogy akár 20-50 évre is szükség lenne, mire a VSZA felszámolná a szuverén adósságok hegyeit. Ennek viszont már semmi különösebb jelentősége nem lenne, ha egy ilyen forradalmi megoldással a népek fejlődése szabaddá és zavartalanná válna.
Változó Világ Mozgalom


* * *