2017. augusztus 9., szerda

Minek ide plakát?

Érthető módon komoly aggályokat, sőt, indulatokat keltett a kormány által erőltetett törvény a plakátok politikai használatának korlátozásáról.


A döntés valóban ront az eddig sem komoly esélyeken – de nem elsősorban a (mindenkori) ellenzék, hanem a választó esélyein, hogy képes legyen jól mérlegelni.
A választó esélyei sehol a világon nem biztatóak, de ez nem ok arra, hogy mi itt, Magyarországon ne próbálkozzunk ésszerű, becsületes újításokkal. (Ok a nem cselekvésre inkább az ésszerűség, a becsületesség és az újítási képesség nyomasztó hiánya lehet.)
Érdemes belegondolni: valóban ennyire fontosak a kis, nagy és óriás plakátok? A marketing szakemberei egyhangúan biztosítanánk mindenkit, hogy igen, döntően fontosak. Már azzá neveltük a „tömeget”, hogy nyitott, fogékony legyen a marketing eszközökre! A tapasztalatok (statisztikák stb.) alátámasztják ezt a szomorú tényt. Ezért nem a tényt kell cáfolni, hanem tudatosan változtatni a helyzeten – a helyes irányba.
Ez a helyes irány pedig az, hogy minél több emészthető, értékelhető és adott esetben számon kérhető információt biztosítani a választóknak, nem tülekedve, egymást túlharsogva. Ehhez a plakátok, kicsik meg óriásiak, sehogy sem alkalmasak.
A jó és radikális megoldás ma vitathatatlanul a net: demokratikus, hatékony, gazdaságos.
Egyszerűen intellektuálisan és technikailag forradalmasítani lehetne a választási küzdelmet egy jól kialakított közösségi választási portállal.
Egy ilyen keretében nem csak – gyakorlatilag korlátlan – lehetőséget lehetne biztosítani a jelölteknek a személyes, szakmai és politikai bemutatkozás számára, hanem rákényszeríteni is a jelölteket egy korrekt becsületes megmérettetésben való részvételre. Ennek egyik központi eszköze lenne különböző – egységesen feltett – kérdésekre – adandó válaszok. Demokratikus és ésszerű szabályok szerint lehetne kialakítani egy országos kérdéssort, és külön egy helyi, az adott választó kerületre vonatkozó kérdéssort. A kérdéssorok kialakításában szerepet kaphatnak maguk a jelöltek, de főképpen a választók. Semmi kétség, hogy az ilyen kérdéssorok összeállítása is könnyen válhat rossz akaratok prédájává, de a nyilvánosság komoly esélyt ad a jó szándék felülkerekedésére.
Egy ilyen kampánymechanizmus egy sor további lehetőséget teremt, amelyek enélkül is aktuálisak lennének, csakhogy megrekedve az eddigi gyakorlatban, megvalósításukra alig lehet reményünk a közel jövőben.
Példa egy ilyen lehetőségre: el kellene várni a jelöltektől, hogy tegyék közzé összes publikációjuk listáját. Ide kellene érteni minden cikket, blogbejegyzést, tanulmányt, esszét, dolgozatot stb., amit valaha, de különösen az elmúlt 10 évben írtak. (A VVM jó ideje hirdeti, hogy minden komoly művelt ember évente készítsen magán szorgalomból vagy éppenséggel szakmai igényességből egy komplett szakdolgozatot.)
De valóban, hogy van valakinek bátorsága képviselőnek jelentkezni, ha egy értelmes komoly írást nem tud felmutatni?
Ha egy ilyen kommunikációs rendszer semmiképpen nem szorítaná vissza a jelöltek személyek részvétele, korteskedése, vagy éppenséggel a jelöltek közötti élő vita természetes szükségét, talán éppen ellenkezőleg, nagyobb és alaposabb igényt támasztana erre.
Igen, mindez fontos lenne, hogy lássuk, milyen intellektuális kapacitással, milyen gondolatokkal, milyen válaszokkal jönnek ezek a magukat felvállaló személyek.
Erre viszont a plakátok semmit nem érnek. Mi sem könnyebb, mint nagybetűkkel, ügyesen kiválasztott illusztrációkkal hirdetni: „Csak mi!”, „Csak ők ne!”, esetleg: „Csak a nép!”
„Az igazság mélyen van elrejtve…” Hát még a személyiség igazsága! Mégis, okunk van bízni abban, hogy ha a társadalom alaposabban átvilágítja a jelölteket, sok minden jobbra fordulhat.

* * *

A Változó Világ Mozgalom nem politikai, hanem szellemi mozgalom. Nem kívánunk részt venni sem a politika, sem a hatalom űzésében. De amit a szellem területén megtehetünk, az kihathat még a politikára is, a hatalom gyakorlására is, de az emberek élet- és gondolkodásmódjára.
A forradalmak toporognak a kapuban.
Mi azokat kívánjuk szolgálni.
Csatlakozz munkánkhoz.
A szellem parvisa tágas.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. július 30., vasárnap

Ember és kutya

A kutya az ember barátja, hirdeti a koptatott mondás. Sajnos, nem minden kutya, és nem minden embernek. Nem ritkán kutya gyilkol embert, nem ritkán fordítva. Nem mellékes, hogy mindkét esetben az embert terheli a felelősség. Aki többnyire nem az áldozott.
Ám az sem feltétlenül felemelő érzés, ha egy kutya az ember legjobb – netán egyetlen – barátja.
Legfőbb ideje, hogy mi, ember és kutya „elrendezzük közös dolgainkat”!
Az ember és kutya kapcsolatának egyik legszebb mintája a vakot segítő kutya. A kép fontos eleme az, hogy egy kutyát vakvezetővé csak egy komoly iskolával tehetjük. És éppen ez mutat rá az ember felelősségére: semelyik kutya nem születik „barát”-nak. Azzá kell tenni, komoly, szakszerű neveléssel. És azzal, hogy utána jó gazdája vagyunk.
Egyre több példát lehet látni hasonló szerepre, de ez még nem vált általánossá, pedig ez óriási segítséget jelentene az embereknek is, üdvös lenne a kutyafaj számára is.
A vak embereken túl nagyszerű segítség lenne egy megfelelően képzett kutya
- a mozgássérültek, ágyhoz kötött betegek,
- az autisták,
- az öregek, különösen a magányos öregek,
- más testi vagy lelki hátránytól szenvedők,
- hajléktalanok
számára.
Ha ilyen széles körben jutnak szerephez a kutyák, joggal lehet számítani arra is, hogy hamar kiürülnek a kutyamenhelyek, amely egy szégyenteljes intézmény.
Ezzel párhuzamosan egy különösen bonyolult és felelősségteljes feladat lenne a veszélyes („harci”) kutyafajták szaporodásának megakadályozása.
A megmaradó barátságos és nevelhető kutyafajták pedig egy pár évtized alatt nagyon komoly fejlődésen mehetnek át. Intelligenciájuk igen hamar látványosan megközelíthetné a miénket. Közben menthetetlenül állatok maradnak, de ez a kettősség felmérhetetlen hatással lehet majd az ember öntudatára.
Az emberi és az állati intelligencia közeledése jobban éreztetné az állati és az emberi sors, küldetés – óriási, és közben tovább növekedő – távolságát, ami segítene minket átérezni – és felvállalni – a ránk háruló felelősséget.
Változó Világ Mozgalom



* * *

2017. június 2., péntek

Népi-urbános vendégfogadás

Minden városi családnak járjon egy, két vagy négy hét falusi nyaralás, és minden falusi családnak járjon egy, két vagy négy hetes városi nyaralás.
Ennek az államilag garantált nyaralási lehetőségnek különböző formái és feltételei lehetnek, az érintett család létszámától, anyagi helyzetétől, igényeitől stb. Amikor több gyermekes kis jövedelmű családról van szó, a térítési díjnak valóban jelképesnek kellene lennie. Ugyanakkor a nyaraló családnak legyen lehetősége részt venni a helyi munkákban is, ami nem csak bizonyos kompenzáció lenne, hanem élményszerzés is, tanulás is.
Világos, hogy ez az intézkedés csak úgy lesz megvalósítható, ha az állam kidolgoz egy nagyszabású komplex programot a falusi és a városi vendégfogadás fejlesztésére.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. május 1., hétfő

Feltétel nélkül, de munkát!

Csodálatos jelkép, hogy – legalábbis Magyarországon – olyan közel van egymáshoz a munka és az anyák ünnepe. Munka és élet!
De legyünk realisták, és pátoszból mértékkel öntsünk az ünneplésre.
Mert a kemény igazság: munkálkodni, dolgozni szükséges, élni nem. Ahogy már a régiek is tudták: Navigare necesse est…
De legyünk realisták, és a cinizmus fanyar ízéből se vegyítsünk a kelleténél többet, akármennyire fontos is felrázni az emberek nagy részét.
Valójában munka és élet összetartozó, mint ahogy a férfi és a nő, a cél és az eszköz, a jog és a kötelesség.
Igen, a munka magasabb rendű dolog, amelyet az élettel egyenrangúan kell kezelni.
Sajnos, jó ideje inkább távolodunk ettől az elvárható állapottól. A munka, annak fogalma és annak értéke sokat veszített, és egyre inkább veszít. Sokan munkatársadalomról beszélnek, de nem nehéz megállapítani, hogy ez mennyire megtévesztő.
Kinek lehet kétsége, hogy egy fasiszta országban a munkatársadalom voltaképpen rabszolgaság. De mennyivel jobb a helyzet egy államszocialista vagy államkapitalista társadalomban?
És mi a helyzet a liberális piacgazdaságokban, ahol vannak?
Egy látszatra forradalmian új és progresszív eszmény lerántja a leplet az akármennyire liberális kapitalizmus antihumánus jellegéről, és ez a „feltétel nélküli alapjövedelem”, amelyet már Magyarországon is propagálnak egyes 1% alatti pártok.
Emberek! Miért nem azért harcoltok, hogy mindenki feltétel nélkül kaphasson munkát?
Munkát! Ugyanis a munka igazi fogalmához hozzátartozik a méltányos, igazságos munkabér is! Amihez nem tartozik igazságos munkabér rabszolgaság, szolgaság, kényszermunka, kizsákmányolás. Melyik tűrhető a 21. században?
Miért lenne megvalósítható a „feltétel nélküli” alapjövedelem, és miért nem valósítható meg a „feltétel nélküli” munka?
A Változó Világ Mozgalom kiáll a feltétel nélküli, szabad és értelmes, igazságosan megfizetett munkáért
A Változó Világ Mozgalom kiáll a munka társadalmi megbecsüléséért és társadalmi súlyáért.
A Változó Világ Mozgalom kiáll a munkavállalás és munkavállalói érdekvédelem szabadságáért.
Az emberiség jövőjét a munka építi!



Budapest, 2017. május 1.
Változó Világ Mozgalom


2017. április 24., hétfő

Dühösek, de függetlenek

Nyílt levél
Dudás Gergelynek,
az Index főszerkesztőjének

Tisztelt Dudás Gergely!
Dühösek,de függetlenek – írja Ön. Az egyik sem lenne nagy baj, normális körülmények között aggódni Önökért, együttérzésünkről és szolidaritásunkról biztosító táviratot szalasztani nem lenne indokolt.
Ám hol vannak itt a normális körülmények? Éppen 28 hete ébredtünk semmit sem gyanítva arra a hírre, hogy nem érhető el a Népszabadság. Azt a lapot, portált lehetett szeretni vagy gyűlölni, de arra gondolni, hogy ez ilyen csendesen-gyalázatosan bekövetkezik az éj leple alatt – csak néhány mágus privilégiuma volt. Az Ön igen hosszú, és összességében érdektelen ismertetés az újabb mágusi mutatványokról, talán valamelyest megnyugtatja a jámbor olvasót: lám, nem is egy némi garanciát jelentő személy lesz összekötő-szétválasztó a dühös függetlenek és a mágusok között.
Rossz tapasztalatok, csalódások garmada, ez ma Magyarország, de hát legyünk bizakodóak, csak így van értelme a mai napnak, a holnapi ébredésnek.
Hogy átlépjünk az egyedi problémákon, megemlítem, hogy én is sokszor dühös vagyok – az Indexre. De – különösen amióta nincs meg a szintén gyakran dühítő Népszabadság – jobb médiumot nem találok (nagy elismeréssel hangsúlyoznám: más nyelven sem!). Ezért a konkrét történet nem hagy közömbösen,
A lényeg viszont máshol van, olyasmiben, ami súlyos személyes érintettség.
Ez pedig a Változó Világ Mozgalom (VVM) medrébe terelt – és immár meglepően hosszú múltra visszatekintő – munkám, illetve annak döbbenetes visszhangtalansága. Tucatjával, de inkább százával tettünk le az asztalra ésszerű – egyszerűen ésszerű – javaslatokat, és ezek nehezen felbecsülhető hozzájárulást jelentettek volna, jelentenének ma is, akár a puszta megvitatásukkal az egész társadalom problémáinak orvoslásához.
Jogos dühükre reflektálva egyetlen egy példát hoznék fel: azt a kezdeményezést, hogy legyen törvényi garancia a szerkesztőségek függetlenségre. Ezt 2016 december 12-én az MTI Országos Sajtószolgálatának útján adtuk közre (itt olvasható), de bemutattuk portálunkon is, a VVM blogjában.
Semmi szín alatt nem hoznám be a képbe valaminő felelősségüket munkánk visszhangtalanságáért. A dolog ennél bonyolultabb, és elemzése most nem ide kívánkozik. Abban viszont nincs kétségem, hogy egy sor témában jobb helyzetben lennénk, ha javaslataink figyelmet kapnának, amihez annál nagyobb reményünk fűződhet, minél több független médium valóban médiál ésszerű gondolatok és közvélemény között.
Mellesleg ez nem az első eset, hogy az Indexhez kötődő esemény vagy éppenséggel közölt anyag hasonlóképpen beleszalad a mi munkánkhoz kötődő eseménybe, javaslatba, írásba (lásd Két könyv).
Mire jó egy levél, ha legalább befejezésképpen nem tartalmaz valamilyen jókívánságot? Lehetőleg nem sablonosat.
Hát legyen szabad az országnak kívánni jobb sorsot, abból Önök is profitálnának.

Üdvözlettel,
Szimeonov Todor
Változó Világ Mozgalom

* * *

2017. február 18., szombat

1%-os rendelkezés 2017

Rendelkezni a tőled már beszedett személyi jövedelemadó 1%-áról
a te jogod.

A rendelkezés nem növeli, és nem csökkenti adódat, megoldható mindennemű költség nélkül.
Rendelkezésed következménye az, hogy ezzel az összeggel nem a kormány, hanem az általad szabadon választott civil szervezet gazdálkodik, teljesíti küldetését.

                

A rendelkezés leadható:
1. Az önálló személyi jövedelemadó-bevallás részeként (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.
2. Munkáltatói adó-megállapítás esetén a munkáltatónak. Ennek határideje 2017-ben: május 10.
3. Mindkét esetben a bevallástól elkülönülten is továbbítható a NAV-hoz (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.
 
Két fontos formai szabály:
1. A rendelkezést egy 16EGYSZA jelű (a NAV-oldalról letölthető) nyomtatványon, vagy annak tartalmával egyező lapon kell megtenni.
2. Ha a rendelkezést a munkáltatónak vagy ügyfélszolgálaton adjuk le, azt borítékba kell tenni, a borítékra ráírni a rendelkező adóazonosító számát, a borítékot leragasztani és a ragasztás helyén aláírni. Postai feladáshoz ezt a borítékot egy nagyobb borítékba kell tenni.

A Változó Világ Mozgalomért Közhasznú Alapítvány javára tett rendelkezés kinyomtatása



2017. február 13., hétfő

A bűn állatkertje

A Változó Világ Mozgalom ma megdöbbenéssel értesült a World Press Photo döntéséről, amely az ankarai orosz nagykövet gyilkosáról készített képnek ítélte 2017 évi fődíját.
Ez a döntés beleillik abba az egyre torzabb világfelfogásba, amely jó ideje gyakorlatilag egyeduralkodó a nyugati világban, és amelyben mindenféle erőszak és egyéb hasonlóam elfogadhatatlan jelenség szabad bejárást kap a tömegkultúrába, sőt, – így vagy úgy – magába az életünkbe.
Az erőszak, a háború, a rabszolgaság, a szociális és a szexuális kizsákmányolás, a drog, a korrupció, az igazságtalanság mind az emberiség ellensége, nem szalonképesek a szabad és felelős emberek környezetében.
Azt lehet magyarázni, hogy egy gyilkos ábrázolása nem a gyilkos és a gyilkosság dicsőítése. Igen, csupáncsak kacérkodás a szenzáció, amely ugyanannak a torz világfelfogás egyik szent eleme. Csakhogy ez elfogathatatlan.


Még most is élnek bizonyos erkölcsi és etikai szabályok – és ezek jelen esetben át lettek hágva, de a cél éppen az kellene, hogy legyen: megerősíteni ezeket az erkölcsi és etikai szabályokat.


Azt valljuk: egy ember meggyilkolásának közvetlen megmutatása mélyen sérti az ember méltóságát, és még inkább az erőszak elvetésének alapelvét.
Civilizációnk elsőszámú törvénye hirdeti: „Ne ölj!”. Ennek természetes folyománya: „Álld el minden útját az ölésnek!”
Ha díjazod, és lobogtatód az őrjöngő gyilkos „bátran és mesterien elkészített” képét, ezer kacska lélekbe ülteted a gyilkos magvát.
A Változó Világ Mozgalom nem régen azt kezdeményezte, hogy a nyilvánosság elvonásával fojtsuk meg a terrorizmust.
A szent szólásszabadság cifra maskarájában riszáló szenzációhajhász média az ilyen javaslatokat képtelen észrevenni, a bűn elrejtése a neki való állatkertbe olyan erkölcsi és intellektuális teljesítmény lenne, amelyre a média ma alkalmatlan.
Szabad és felelős emberek olyan erős közössége szükséges ehhez, amilyet még nem látunk, de amely könnyen felépülhet. Mert szüksége lenne rá a világnak.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. február 10., péntek

A vég kapujában

Az emberiség jelenlegi életmódja – és ez régóta nem titok – végzetesen pusztítja a Földet, egyetlen és pótolhatatlan életterünket.
Már azzal is pusztítjuk a Földet, hogy mértéktelenül fogyasztjuk mindazt, amit mohóságunk megkíván, függetlenül attól, hogy az megújul-e, vagy sem, de közben gátlástalanul mérgezzük is környezetünket, már a fogyasztás kiszolgálásával, egészen a fogyasztás természetes és természetellenes végtermékeiig.
Mentség-e a többség számára, hogy a fogyasztás döntő része egy kisebbségé?
Nem mentség. A többség is bűnrészes a kisebbség emberiség elleni bűnének elkövetésében. A megalkuvás, a butaság és a gyávaság pedig nem enyhítő körülmény, hanem erkölcsi gyalázat.
Ennyire súlyos lenne a dolog, hogy ilyen erős szavakra legyünk feljogosítva?
Nem, a helyzet még súlyosabb! Annak igazi súlyát nem áll módunkban megismerni, de több, mint elegendő ismeret áll rendelkezésre, hogy határozottan állíthassuk: a helyzet drámai, fenyegető, minden józan képzeletet felülmúlóan súlyos.
Feltehetőleg jelenleg a legsúlyosabb helyzetben van a világóceán, amely annyira szennyezett, hogy egy kiszámíthatatlan katasztrófa kezdődhet bármely pillanatban. A világóceán pedig a Földi víz, a Naprendszer legrejtélyesebb és legfontosabb élőlényének teste.

Súlyos helyzetben van a talaj. Drámai módon csökken a termőtalaj, a fennmaradó nagyrésze vegyszerekkel, beleértve mindennemű mérgekkel teleitatva. Drámai módon csökkennek az erdők.

Súlyos helyzetben van a légkör. Az ózonréteget rongáló, az üvegházhatást növelő, az allergiás és a légúti megbetegedéseket elősegítő gázok, por, füst stb. mennyisége kritikus, több esetben katasztrofális.

Súlyos helyzetben, kimerülőben vannak a földalatti kincseink.
A földi bioszféra több rendszere, így különösen a klíma és a mikroorganizmusok világa súlyosan meg van bolygatva. Ezért katasztrofális időjárási szélsőségekre és egyre fenyegetőbb járványokra kell számítani.
Közben a politika esztelenül folytatja kicsinyes és rövidlátó hajszáját az eddigi megszokott mederben. Ezer felelőtlen szó hangzik el a termelés és fogyasztás növelése érdekében, néhány obligát szlogen a környezet megóvásáért, és szinte soha semmi az égbe kiáltó szociális különbségekről, legfeljebb ellenzékben, de akkor sem „rendszerbántó” éllel.
Az emberiség menekülése a végtől akkor válna reálissá, ha eljutnánk közmegegyezésig: a fogyasztást össztársadalmi szinten gyors ütemben felére kellene csökkenteni, mindezt úgy, hogy az emberiség szegényebb többségének az életszínvonalán méltányosan kellene javítani.
De nehéz lenne-e egy mai vezető politikus, oligarcha, bankár, celed meg hasonlók havi több millióra rúgó (látható és nem látható) fogyasztását nem hogy felére, hanem mondjuk harmadára csökkenteni?

Ergonómiailag és gasztronómiailag ez gyerekjáték lenne, politikailag ez ma még utópia.
Igen, az eszelős utópiák tűzzel-vassal való megvalósítása csúful visszaveti a haladást.
De itt most már az emberiség megmeneküléséről van szó.
Tehát?
Egy a lehetséges válasz: igaz ügyre megesküdő emberek ereje kell.
Az igaz ember legenda. Szánalmas, ha valaki mell döngetve annak kinyilvánítja magát.
De megesküdni az igaz ügyre, megesküdni a tudásra és a közösségre felelős, bátor tett.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. február 5., vasárnap

A tanulmány leadva jó

Megalapozottnak tűnik a vélekedés, hogy a tanulmánykészítés a korrupció egyik legdivatosabb és leghatékonyabb műfaja lett.
Ennek többszörös a hátránya, hiszen egyrészt sokfelé megkönnyíti és virágoztatja korrupciót, másrészt hiteltelenné teszi a tanulmánykészítés munkáját, megrontja a tudományra megesküdt embereket.
Közben erre a fajta visszaélésre komoly csapást lehetne mérni, éspedig egy igen egyszerű intézkedéssel: kötelezővé kellene tenni minden tanulmány egy példányának leadását egy speciális levéltárba, azzal, hogy legfeljebb három év elteltével a tanulmányok kutathatók, 10 év elteltével pedig publikussá válnak.
Természetesen, ha ezek a tanulmányok különféle titkos részeket tartalmaznak (szabadalmi, nemzetbiztonsági stb.), akkor státuszuk ehhez igazítható lenne.
Aligha kellene megindokolni az intézkedést, illetve magyarázni várható hatását. Az is fölöslegesnek tűnik, hogy ecseteljük annak fontosságát, sürgősségét. Ahogy a 2016. december 7-i közleményünkben is megemlítettük, az utóbbi időben új szleng jelent meg a hazai médiában: az EU pénzek „elkutatása” (a régi, kevésbé elegáns változata „eltapsolni”). És valóban, hatalmas, hétköznapi ésszel felfoghatatlan összegek folynak így el. Nem csak EU-, de hazai források is. És az sem kevésbé bűnös dolog, ha nem köz-, hanem „magán”-pénz indul tévútra (talán egyesek még emlékeznek egy nagy hazai kommunikációs multi „tanulmányokkal” megalapozott „nyugat-balkáni” pozíciószerzésére).
Izgalmas történetet osztana meg velünk egy alapos tanulmány az elmúlt évtizedekben elkészült tanulmányokról. Külön, és nem egyszerű kérdés a tanulmányi műfaj határairól.  Mert ugyebár egy egyszerű vagyonértékelés már miért tartozna ide? Vajon ki emlékszik arra, hogy amikor 1995-ben Horn Gyula azzal szembesült, hogy Magyarország többet költött – külföldi cégeknél – vagyonértékelésre, mint amennyi bevétele jött össze e vagyon „értékesítéséből”, a rosszullét kergette. Igen ám, de ezek a „vagyonértékelések” nem csak az ócskavas-leltárt tartalmaztak egy ágazatról, hanem hellyel-közzel annak történetét, de főleg a kapcsolódó piac immár igen precíz felmérését is.

Hasonlóképpen a különféle megvalósíthatósági, hatás- és közvélemény-kutató tanulmányok a nemzeti emlékezet részét képezik. Ha büszkénk lehetnénk egy-egy részére, ha nem.
Mivel jelen javaslatunk a levéltárakat hozta a képbe, emlékeztetnénk egy másik kezdeményezésünkre is: többszörösen indokolt lenne a levéltárakat átadni az MTA által képviselt tudomány világának.
A Változó Világ Mozgalom nem találna semmi kivetnivalót abban, ha a kormányzat rendelne egy tanulmányt javaslatunk megvalósíthatóságáról. Ha igen, ha nem, azon leszünk, hogy a javaslat napirenden maradjon.
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. január 28., szombat

Az átnevelés terepei

A Változó Világ Mozgalom hosszú idő óta hirdeti, sürgeti a büntetés humanizálását
A feladat egyre fontosabb, hiszen tapasztaljuk a társadalmi együttélés romlását, és azt, hogy a büntetés meghatározó formája a börtön marad. A börtön pedig egyre zsúfoltabb, miközben jobban működik, mint a bűnözés iskolája, mint egy a bűntől visszatartó erő.
Nem mondhatunk le arról, hogy a börtön az átnevelés terepe legyen, de legalább ennyire fontos feladat az, hogy a börtönbüntetés nagy részét a börtönön kívüli oktatási-nevelési intézmények vegyék át.
Alapelv kellene legyen az, hogy egy első szabálysértés vagy vétség, de akár kisebb súlyú bűncselekmény ne vonja maga után börtönbüntetést, hanem egy megfelelő tanfolyam vagy más megfelelő képzés elvégését. Ugyancsak része, éspedig időben nagyobb része kellene lennie az iskolaszerű oktatásnak-nevelésnek, bármilyen börtönbüntetést eredményező esetben, különösen, ha nem szándékos és erőszakos a bűncselekmény.
Időközben már kialakult szerte a világon egy újfajta rendkívül pozitív, támogatandó gyakorlat: a közhasznú munka, amelyet jellemzően nonprofit civil szervezetek szervezik vagy közvetítik. Ezt a gyakorlatot érdemes lenne népszerűsíteni, erősíteni, szélesíteni. Fontos lenne felismerni, hogy az ilyen keretekben végzett hasznos közösségi munka tartós nevelő hatással van, amely adott esetben hatékonyabb és eredményesebb lehet bármilyen iskolaszerű oktatásnál-képzésnél.
Így mindenképpen három terepünk van a bűn felé elcsúszott embertársaink átneveléséhez, és ezt jól felhasználni fontosabb érdek és kötelesség, mint a büntetés.
Közben jó lenne arra ösztönözni a civil szervezeteket, hogy állandóan is készek, nyitottak legyenek önkéntesek befogadására, nem csak „beutalt” átnevelendő személyeket, hanem bármilyen más problémával, vagy éppen „csak” a magánytól szorongatott embereket.
Változó Világ Mozgalom


* * *

CON TE PARTIRÒ


2017. január 21., szombat

Megszabadulni a terrorizmustól

Minden normális ember örülne, ha megszűnne a terrorizmus. Minden normális ember támogatná azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a terrorizmus megszűntetéséhez.
Az emberek már hosszú ideje kénytelenek elszenvedni nem csak a gyalázatos terrorista akciókat, de azt a számtalan körülményt, intézkedést, jogszabályt, tömeges megfigyelést stb., amely a hatóságok szerint elengedhetetlenül szükséges a terrorizmus elleni véget nem érő harchoz. Közben egyre vadabb formákat ölt a terrorizmus, a kormányok pedig egyre nagyobb háborúkba keverednek látható és láthatatlan ellenségekkel.
Mivel a – sajnos, szüntelenül növekedő – társadalmi igazságtalanságok kedvező táptalajt teremtenek a terrorizmus fennállásához, a kormányok pedig – fogadjuk el: közvetve – profitálnak a közveszélyek fennállásától, nem lehetünk bizakodóak a terrorizmus elleni harc sikerét illetően.
Ugyanakkor kézenfekvő egy egészséges és bölcs társadalmi reakció, amely döbbenetesen rövid idő alatt elfojtaná a terrorizmust. Ez pedig az lenne, ha az egész társadalom egyszerűen elfordulna a témától, tudomást nem venne az egyes terrorista bűncselekményekről.
E kell ismerni, hogy ez a javaslat szembe megy a társadalom eszeveszett mediatizációjával, de a cél van olyan fontos, és a normális emberek döntő többsége rendelkezik annyi intelligenciával, hogy a társadalom felfoghassa a reakció értelmét. A gyakorlatban viszont ez nem is elsősorban az egyes emberek belátására kellene hagyni, hanem igenis a törvény legnagyobb szigorával meg kellene tiltani a terrorizmus, terrorcselekmények „híreinek” mindennemű közzétételét, terjesztését, beleértve „kommentálását”. És mielőtt bárki is a szívéhez kapna, és a szólásszabadság szentségét kezdené harsogni, gondoljon bele abba, hogy már hosszú ideje együtt élünk hasonló tabutémákkal.
Igen lényeges körülmény az is, hogy statisztikailag a terrorizmus távolról sem a leggyakoribb veszély a mai kor embere számára. Valóban, konyhai balesetekben is többen halnak meg, mint terrorakciók következtében, így semmilyen ésszerű érv nem szól amellett, hogy a közvéleménynek azon nyomban és szenzációs tálalásban értesülnie kell minden egyes konkrét merényletről. Tisztán és világosan kell látni, hogy a terrorizmus első lépésben rendőrségi ügy. A rendőrségre tartozik, hogy minden egyes bűncselekményt felderítsen, a bűnöseket kapja el, és bíróság elé vigye. (Második lépésben pedig a politikának kell szüntelenül dolgoznia a társadalmi igazságtalanságok felszámolását, minden értelemben egészséges társadalmi állapotok biztosításán.)
Közben valamelyik rendőrség weboldalon lehet időszakos – megfelelően visszafogott – tájékoztatás az idetartozó esetekről, az egyes ügyek állásáról, azzal a szigorú kikötéssel, hogy ez az információ nem sokszorosítható, nem terjeszthető, nem használható fel semmilyen módon.
A javasolt új társadalmi reakció egyszerűen elvenné a terrorakciók értelmét, hiszen azok soha sem egy konkrét területi pozíció elfoglalását célozzák, hanem a politikai és a kommunikációs térben elért hatást – éppen az, ami ezáltal teljes mértékben elmaradna.
A terroristáknak nem áll módjukban megakadályozni az itt javasolt reakciót. Azt csak a hatalom szabotálhatja el, esetleg éppen az emberek érdekeire és jogaira hivatkozva, de ezzel csak azt erősítené meg, hogy nincs ellenére a terrorfenyegetettség fennmaradása.
Kiharcolhatja-e ezt magának maga a társadalom?
Igen, ha lennének benne erők, mint például egy erős Változó Világ Mozgalom.
Te kit-mit erősítesz?
Mire vársz? Miért nem erősíted meg ma a Változó Világ Mozgalmat?
Könnyen lehet, hogy holnap nem lesz mit erősíteni!
Változó Világ Mozgalom


* * *

2017. január 1., vasárnap

Békés, boldog új évet kívánunk!

Mától 365 napig 2017-et írunk.
Békés, boldog új évet kívánunk mindenkinek!


* * *