Világkormány

A VVM javaslata

Az elkövetkező évtizedekben a társadalmi piramis befejezése, az emberiség egységes világszervezetének kialakítása lesz napirenden. Ki kell mondani, és széles körben tudatosítani kell, hogy a 21. században egy világkormány létrehozásának szükségszerűsége immár visszavonhatatlanul beérett, és az a történelem egyik legjelentősebb folyamata lesz.
A világuralom ambíciója már évezredek óta jelen van. Nagy- és kisbirodalmak vezetői számára ez elérhető, minden áldozatot megérő célnak tűnt, és tűnik ma is egyesek számára. Az elmúlt évszázadokban viszont a progresszív gondolkodók már az államok fölött álló, azokat összebékítő és egyesítő kormány koncepcióit kezdték felvázolni. Sokak már most világkormánynak érzik és nevezik az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Csakhogy ma még az államok szuverenitása sérthetetlen, és ennek megtörése nem lesz könnyű feladat.
Az ENSZ és szakosított intézményeinek hatalmas hálózata az új világközösség formálódását jelzi, ám úgy tűnik, sajnos még messze vagyunk, nem csak a világkormány létrejöttétől, de még a gondolat elfogadásától is. Ez pedig napról-napra sürgetőbb feladat. A szuperhatalmi átrendeződés, a társadalmak alapjait megrázó nemzeti, vallási, kulturális és egyéb mozgalmak, a civilizációnkat fenyegető különféle súlyos globális veszélyek (a tömegpusztító fegyverek, a tudatmódosító anyagok és praktikák terjedése, a túlnépesedés, az elszegényedés, a fertőzőbetegségek, a földi bioszféra sérülései, a környezet pusztulása) sorskérdéssé teszik a reális nemzetköziség minél gyorsabb felépítését.
Ebben a legésszerűbb alternatíva az ENSZ megerősítése, radikális átalakítása. Ezen az úton az ENSZ Közgyűlése fokozatosan világparlamentté, a Biztonsági Tanács világkormánnyá válhat. Ebben a döntő lépés az lenne, ha ezekben a szervekben a tagság nem a tagállamokat, hanem az általuk delegált, majd választott személyeket illetné. Később indokolt lenne az államok által választott képviselők közgyűlése („világszenátusa”) mellett létrehozni a népek közgyűlését, majd a régiók közgyűlését is. Végül azzal nyílna új fejezet a történelemben, ha az új világparlament megkezdené törvényalkotó, a világkormány pedig tényleges kormányzati munkáját.
Az új világparlament egyik első aktusa lehetne annak ünnepélyes kinyilvánítása, hogy a Naprendszer az emberiség hazája.
A világkormány létrehozásának időszakában hasznosítani kellene a történelem minden integrációs tapasztalatát, különösen az Európai Unióét. Közben arra is kellene különösen ügyelni, hogy a világkormány működését humánus és demokratikus elvek szabályozzák, hogy a különböző hatalmi szintek között kölcsönös tisztelet és kölcsönös ellenőrzés, összességében hatékony együttműködés érvényesüljön.
Ha nem jön létre világkormány egy sor globális problémára nem lesz megoldás. Különösen igaz ez olyan sorsproblémákra, mint az atomfegyverek betiltása, a szervezett bűnözés és a terrorizmus felszámolása.
Ha nem jön létre világkormány, egy sor reálisnak tűnő megoldás egyes hatalmak diktátumaként jelenik meg mások számára, ami súlyos konfliktusokat eredményezne.
Budapest, 2005. július
 

Változó Világ Mozgalom


World Federalist Movement (WFM) - Személyek és szervezetek nemzetközi mozgalma.
Citizens for Global Solutions - Amerikai szervezet
Centre for International Governance Innovation (CIGI) - Kanadai non-profit szervezet
One World Trust (OWT) - Nagy-britanniai szervezet
Centre for the Study of Global Governance - Nagy-britanniai szervezet






Világkormányt szorgalmaz XVI. Benedek

Világkormányt szorgalmaz XVI. Benedek pápa első társadalmi enciklikájában. 2009 július elején kiadott Caritas in veritate kezdetű dokumentum szerint az ENSZ-ből létre kell hozni egy valódi politikai hatóságot, amely képes a válság leküzdésére. Azt írja enciklikájában a pápa, hogy a globalizációt is kormányozni, irányítani kell. A globalizációtól nem félni kell, az önmagában nem rossz dolog, sőt, előnyös oldalai is vannak. Például a gazdagság növelése és népeknek a szegénységből való kiemelése vonatkozásában. Azonban mint minden folyamatot, emberek alkotják, emberek hozzák létre, és éppen ezért embereknek kell úgy irányítaniuk, hogy az az embereket szolgálja és ne csak a részérdekeket, de nem valami egyszemélyi hatalom vagy egy erőközpont révén.
A pápa egy nappal azelőtt adta ki enciklikáját, hogy a G8-ak 2009 évi találkozója elkezdődött volna. A pápa külön levelet is írt a G8 soros elnökének, az olasz miniszterelnöknek, és abban összefoglalva kifejtette javaslatait.